2025. október 1. – Évközi 26. hét, szerda

Évközi 26. hét, szerda – Lk 9,57-62

Akarjuk-e követni Jézust? Vállaljuk-e ennek a feltételeit?

A mai evangéliumi részletben Jézus az ő követésének feltételeiről beszélt. Minden Krisztusban hívő ember életében elérkezik az a pillanat, amikor szükséges döntenie az ő követése mellett vagy ellen. Ha ez a pillanat nem is olyan nyilvános, vagy nem olyan ünnepélyes keretek között történik, mint egy papszentelés, illetve mint egy szerzetesi fogadalomtétel, de legalább annyira meghatározó mérföldkő az ember életében. Fontos, hogy a Krisztus melletti döntés legyen tudatos, valamint határozott! Az is fontos, hogy ezt a döntést ne halogassuk sokáig, aztán pedig hűségesen vállaljuk egész életünkön át.

Vajon tudjuk-e, hogy mit kíván Jézus azoktól, akik az ő tanítványai akarnak lenni?

Márk evangéliuma szerint amikor Jézus lejött a kísértés hegyéről, a második mondata az volt, hogy: „Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1,15). Eszerint az első feltétel az, hogy elfordulunk a bűntől, a rossz szokásoktól, továbbá nem táplálunk magunkban gyűlöletet, haragot, neheztelést senki iránt. Emellett töltsön el minket a hit Isten irgalmas szeretetében, valamint az örök életben.

Az is szükséges, hogy naponta kapcsolatba lépjünk Jézussal az imádságban, tanításának olvasásában (hallgatásában), valamint annak tettekre váltásában is.

Mindehhez mindennap szükséges kérnünk a Szentlélek segítségét, valamint vezetését, hogy Rá figyelve mindig kövessük a Mennyei Atya akaratát.

De a legfontosabb, hogy igyekezzünk úgy szeretni egymást, ahogyan Jézus szeret minket, ami egyben minden tanítványának legfőbb ismertetőjegye. Ez is csupán a Szentlélek segítségével lehetséges. Jézus ehhez hozzátette, hogy ha így szeretjük egymást, akkor erről ismeri fel a világ, hogy Ő az Atya küldötte. A világ felé a mi békés, szelíd szeretetünk a hitelesítő pecsét, hogy Hozzá tartozunk.

Aki pedig az ő követésére vállalkozik, annak érdemes tudatosítania azt, hogy a Jézus melletti döntés áldozatokat kíván. Ugyanakkor fontos tudatában lenni gyöngeségeinknek is, ezért kerüljük a kísértő alkalmakat, illetve bízunk Isten segítségében.

Végül ne feledkezzünk meg arról sem, ami a Jézushoz való tartozáshoz szükségszerűen hozzá tartozik. Ahogy Ő mondta: „Ha… engem üldöztek, titeket is üldözni fognak” (Jn 15,20)! Ez a második hitelesítő pecsétje annak, hogy valóban a tanítványai vagyunk.

Döntsük el, hogy valóban akarunk-e üdvözülni, illetve ennek elnyerése érdekében vállalunk-e minden áldozatot. Hűségesek akarunk-e maradni a Jézus követése melletti döntésünkhöz? „Aki mindvégig kitart, az üdvözül” (Mt 24,13). Segítsen meg minket ebben a Szentlélek!