2025. szeptember 11. – Évközi 23. hét, csütörtök

Évközi 23. hét, csütörtök – Lk 6,27-38

Hogyan igyekszünk teljesíteni az ellenségszeretet parancsát?

Az ellenségszeretet parancsa Jézus legkeményebb  beszédének tűnhet. Pedig ez valójában annak az „új parancsnak” a tartozéka (következménye), amelyet Jézus a végrendeletében hagyott ránk: „Úgy szeressétek egymást, ahogy én szeretettelek titeket.” (Jn 13,33). 

Jézusnak az Élet Kenyeréről mondott beszédének „hallatán a tanítványok közül többen megegyezték: „Kemény beszéd ez! Ki fogadhatja el?”Jn 6,6). Ugyanilyen kemény beszédnek tűnik Jézusnak az a kijelentése is, hogy „aki nem veszi fel keresztjét, ne lehet a tanítványom.” (Lk 14,27). Érvényes Jézusnak valamennyi kemény beszédére, hogy ha bármelyiket nem fogadjuk el, akkor magát Jézust utasítjuk vissza.

Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy az ellenségeskedés megszüntetésének nincs más alternatívája, mint az ellenségszeretet. Mert azok, akik egymással ellenségesen viselkednek, sokszor már nem is emlékeznek rá, hogy mikor kezdődött a veszekedésük, illetve mi váltotta azt ki. Az évek múltán aztán mindkét részről következnek a sorozatos sértések, bántások, amelyek mindig újabbakat szülnek, hiszen a szemben állók azt gondolják, hogy mindent szükséges megtorolni. Ebben a látszólag megállíthatatlan folyamatban, amikor a helyzet minden nap egyre rosszabb, illetve amelyet ördögi körnek is nevezhetünk, csak az hozhat megoldást, ha valaki a bosszú helyett a megbocsátást választja.

Isten arra választott ki minket, hogy megvalósítsuk a világban Isten terveit, legfőképpen szeressük egymást, amelyben főleg a megértésre, a jóságra, az alázatra, a szelídségre, a türelemre szükséges törekedni. Az indítóok az, hogy Isten megbocsátott nekünk, ezért ugyanezt szükséges tennünk egymással. Mindent Krisztus lelkületével szükséges tennünk az emberek felé. Mivel az Isten nagylelkű velünk szemben, a hívő embernek is  szükséges nagylelkűnek lenni embertársaival szemben. Számunkra alapvető követelmény, hogy kövessük a mennyei Atya irgalmasságát. 

Az ellenségszeretet parancsát nem tudjuk teljesíteni, ha előbb nem törekszünk szeretetben élni azokkal, akik közvetlen környezetünkben vannak. Ez feladatokat ró a közösségünk valamennyi tagjára. Szelídséget, türelmet, figyelmességet, a nagylelkűség gyakorlását, a másik javának a keresését, az előzékenységet az alkalmazkodást igényli.

Ezekre csak azok képesek, akikben tudatosult Istennek irántunk való irgalmassága, bocsánata. Arra is szükség van, hogy az irgalmasságot nap mint nap gyakoroljuk a legkisebb közösségükön belül. 

Mivel a mások felé irányuló ingyenes szeretet csak az Istennel való közösségből táplálkozhat, ezért mindenek fölött törekedjünk ennek erősítésére! 

***

Kép forrása: pixabay.com