2026. január 25. – Évközi 3. vasárnap Isten Igéjének vasárnapja
Évközi 3. vasárnap Isten Igéjének vasárnapja
Iz 8,23b-9,3; 1Kor 1,10-13.17; Mt 4,12-23
Isten Igéjének, a Bibliának milyen hatása van az életünkre?
Ferenc pápa 2019-ben rendelte el, hogy Isten igéjének vasárnapját az évközi idő 3. vasárnapján ünnepeljük. Abban a reményben tette ezt, hogy Isten Igéjének átalakító ereje segítse a keresztények egységéért imádkozó keresztény felekezetek tagjait. Amikor az ökumenikus imahéten a különböző felekezetek lelkipásztorai együtt jelennek meg, kerüljék beszédeikben azokat a vitás kérdéseket, melyek a történelem során elválasztották egymástól az embereket. Ne engedjünk a gonosznak, amelyet görögül „Diábolosznak”, vagyis megosztónak nevez a Szentírás! A viszálykodás az ördögtől van. Vitatkozással még senkit nem győztek meg, évszázados hitvitákkal sem. Jézus sem tudta meggyőzni a Vele ellenséges farizeusokat. Viszont lényeges kérdésekben ragaszkodott az igazsághoz, bár tudta, hogy emiatt keresztre feszítik majd.
Szükségünk van Jézus világosságára, amely egyedül képes megvilágítani életünk sötét foltjait. Ugyanakkor szükségünk van az ő szelídségére, valamint alázatára is.
Legyünk mindig készek arra, hogy türelmes párbeszédet folytassunk azokkal, akik rosszindulattal indulatos vitatkozásra akarnak provokálni minket! Az ő indulatosságuk legyen felhívás a szelídségre, valamint a türelemre! Ne mondjunk le senkiről, hanem érezzük, hogy Jézustól küldetést kaptunk minden emberhez, legfőképpen arra, hogy szeressük egymást!
Az ökumenikus imahét résztvevői mindnyájan együtt hisznek abban, hogy „Isten szava eleven és átható, … behatol és szétválasztja a lelket és a szellemet, megítéli a szív gondolatait és szándékait.” (Zsid 4,12).
A mai evangélium szerint a Megváltó ott kezdi el hirdetni az örömhírt, ahol az emberek leginkább rászorulnak a lelki szomjúság, a reménytelenség és a bűn sötétje miatt. Amikor a megszálló Asszíria, az uralkodó hatalom dél felé nyomult előre, az első megszállt, kifosztott területek éppen Zebulon és Naftali, az északi törzsek területei voltak. Ezek a régiók estek el először, ezek lakosságát deportálták először, ezek tapasztalták meg elsőként a megszállás „sötétségét”. Jézus pontosan odamegy, hogy ott éljen. Ő az Izajás által megígért világosság, egy olyan világosság, amely ott ragyog fel, ahol a történelem a legmélyebb sötétséget élte át, azon a helyen, amelynek sebei a legfájdalmasabbak, a legsötétebbek voltak. A világosság tehát nem kerüli el az árnyékos területeket: épp ellenkezőleg, áthalad rajtuk, valamint átalakítja azokat. A világosság, amit Isten Fia hozott, nem más, mint Isten igéje, amely megszólít, átalakít, új irányba fordít emberi életeket.
A mai evangélium végén megjelenik a gyógyítás is. Jézus szava nem csupán elméleti igazság, hanem gyógyító szó. Akár testi, akár lelki sebeket hordozunk, Isten igéje képes bevilágítani fájdalmaink sötétjébe. Isten üzenete fokozatosan átformálja gondolkodásunkat, megerősíti a hitünket, bátorít minket, segít a küldetésünk teljesítésében.
