Február 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony, a Megszentelt Élet napja

Február 2. Urunk bemutatása – Mal 3,1-4; Lk 2,22-40

A mai nap a fény ünnepe. Vizsgáljuk meg, hogy milyen félelmeink és gondjaink vannak! Bízzuk ezeket Istenre, és kérjük, hogy ragyogja be szívünket Krisztus világossága!

A mózesi törvény szerint (Móz 3,12,2) az elsőszülött fiúgyermeket a születése utáni 40. napon a jeruzsálemi templomban kellett Isten szolgálatára felajánlani. Ma arra emlékezünk, hogy Jézus bemutatásának Márián és Józsefen kívül csak Simeon és Anna volt a tanúja. akikről azt írta Lukács evangélista, hogy „Izrael vigaszára vártak”. Simeon a Szentlélek indítására ment a templomba, és felismerte, hogy a kicsi gyermek nemcsak a választott népnek, hanem az egész emberiségnek a Megváltója.

Hallottuk, hogy Malakiás próféta mit írt a Messiásról: ki tudja majd elviselni az Úr jövetele napját? És hogy: Ő majd megtisztítja, megnemesíti őket, hogy igazságban mutassanak be áldozatot az Úrnak.

Mi sem bizonyítja jobban a megtestesülés minden értelmet és képzeletet felülmúló csodálatos titkát, hogy a Messiás nem ítélkezni jött, hanem a bűntől való szabadulást hozott. A prófétai várakozással ellentétben az Úr eljövetele nemhogy rettenetes és félelmetes, de még csak látványos és feltűnő sem volt. Ilyen volt a születése, de a templomba való bemutatása is.

Ma az agg Simon példáját állította elénk az evangélium. Ha készek vagyunk arra, hogy nemcsak a karjainkba vesszük Jézust, hanem be is fogadjuk Őt, vagyis Istennek átadjuk életünket, akkor bennünk is felgyullad az ő isteni tüze: mindig velünk és bennünk lesz az Isten.

Ezen a napon Jeruzsálemben 385 táján már gyertyás körmenetet tartottak. A gyertyák megszentelése csak a 10. századtól kezdve vált általánossá, és ettől kezdve nevezték ezt a napot Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepének. Amikor II. János-Pál pápa 1997-től kezdve február másodikát a megszentelt élet napjává avatta, elrendelte, hogy mi szerzetesek ezen a napon újítsuk meg fogadalmainkat, melyben azt vállaljuk, hogy a keresztségben tett ígéretünk minél tökéletesebb megvalósítására törekszünk. A pápa akkor arra is felszólított minket, hogy minden hívőt emlékeztessünk a keresztségben kapott hivatására, mely szerint mindegyikünknek templommá kell lennünk, hogy oda bevonulhasason Krisztus! De mindnyájunknak a Szentlélek működése által megtisztítva kell lennünk az ő templomává, az Istennel és az emberekkel való találkozások színhelyévé!

A mai nap a Jézussal való találkozás ünnepe, amelyben Isten végtelen gyöngédsége és tapintata nyilvánul meg a bűnös ember iránt. Az Úr Jézus mindenben sorsközösséget vállalt velünk, bűnös és szenvedő emberekkel, olyannyira, hogy bennünk akar élni. Mindenben hasonlóvá lett hozzánk. Úgy akar megtisztítani minket, hogy vállalta a kísértést is, hogy segítsen minket a kísértések legyőzésében. „Mivel ő maga is kísértést szenvedett, tud segíteni azokon, akik kísértésekkel küzdenek.” (Zsid 2,18.)

Bízzunk a minket szerető Istenben, és engedjük, hogy szívünket beragyogja Krisztus világossága!