Augusztus 8. Szent Domonkos atya

Augusztus 8. Szent Domonkos – 2Tim 4,1-5; Mt 5,13-16

Mennyire vagyunk tudatában annak, hogy mi a hivatásunk, illetve a küldetésünk a világban?

Mindegyikünknek meg kell találnia, és a maga számára meg kell fogalmaznia, hogy saját személyére szabottan milyen hivatást, illetve küldetést kapott Istentől. Ennek a lényege mindnyájunk számára ugyanaz: saját életünkkel tanúságot tenni Jézus Krisztusról.

Az üdvösségünknek az a feltétele, hogy megismerjük, elfogadjuk és teljesítsük Istennek ránk vonatkozó tervét. Ez elsősorban az Ő szeretetének elfogadását és viszonzását foglalja magában. Ha szeretjük Istent, akkor teljesítjük akaratát. Isten pedig „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére” (1Tim 2,4). Ebben kell nekünk is közreműködnünk: ez a mi hivatásunk és egyben ez a küldetésünk is.

Ha igazán szeretjük Istent, akkor úgy kell szeretnünk azokat, akiket szeretteinknek hívunk, hogy mindent megteszünk az üdvösségükért, hogy együtt lehessünk majd velük az örök boldogságban.