2026. február 8. – Évközi 5. vasárnap

Évközi 5. vasárnap – Iz 58,7-10; 1Kor 2,1-5; Mt 5,13-16

Hogyan lehetünk a föld sója, valamint a világ világossága?

Jézus a mai evangéliumban az apostolainak mondja, de a Szentírás egyéb helyei, köztük Pál apostol levelei is igazolják, hogy ez a megtisztelő feladat mindnyájunknak szól (vö. 1Tessz 5,5; Ef 5,8): „Ti vagytok a föld sója” illetve „Ti vagytok a világ világossága”.

Jézus előzőleg magáról mondta, hogy: „Én vagyok a világ világossága” (Jn 8,12). Aztán hozzátette, hogy: „Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága”. Ebből következik, hogy mi csupán akkor lehetünk világosság, ha Krisztushoz kapcsolódunk (mint az elektromos izzó, amely az energiaforrástól kapja világító erejét). Különösen akkor van szükségünk Krisztus világosságára, az ő jelenlétére, amikor szenvedéseinkben minden kihunyni látszik. Ekkor lesz világossá számunkra, hogy éppen ez az Úrral való találkozás kiváltságos alkalma. Mert ha vele együtt szenvedünk, vele együtt meg is dicsőülünk (vö, Róm 8,17). 

Ezt a fényt szükséges tovább adnunk a sötétségben, valamint a halál árnyékában élőknek. Azért kaptuk a világosságot. hogy másokat is az Atya felé vezessünk. Ahogyan Jézus mondja: „Úgy világítson a ti világosságtok, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat”.

Ugyanígy, a só hasonlata ránk is vonatkozik. A só egyrészt az étel ízesítésére szolgál, másrészt tartósítószer is, megakadályozza az étel megromlását. A só nem hivalkodó fűszer. Az elsózott étel ehetetlen. Só nélkül viszont az ételek íztelenek. A keresztény ember hivatása is hasonló. A só szerepét akkor tölthetjük be, ha nem a saját hasznunkat, illetve dicsőségünket keressük, hanem Istenre figyelve, áldozatos szeretettel, önzetlenül tesszük a jót.

Jézus a só megromlásának a veszélyére is felhívta a figyelmet! A bűnös embernél is veszélyesebb a megromlott keresztény, aki nem tartósít, hanem mérgez, mindent, illetve mindenkit tönkretesz, amivel, vagy akivel kapcsolatba kerül. Általános tapasztalat, hogy az önzés ront el mindent! Ez a világban a legalattomosabb, legkártékonyabb méreg, amely mindent lealacsonyíthat,  megbéníthat. Ebből következik az önző ember megérdemelt sorsa is, amit Jézus meg is jövendölt: „eltapossák az emberek”.

A keresztény élet azt jelenti, hogy Krisztus él bennünk. Ahol Ő jelen van, ott az élet áldozatos szeretetből fakadó szolgálattá válik. Azt a küldetést kaptuk, hogy az emberi élet minőségét, ízét-zamatát adjuk a világnak. Az önzetlen, áldozatos szeretet cselekedetei teszik jó ízűvé az életünket.

Jézus nem csupán szavaival hirdette az Isten országát, hanem életével, tetteivel is tanúskodott róla. Önmagát adta áldozatul, meghalt értünk, hogy mi ne önmagunknak, hanem Istennek éljünk, azoknak, akiket Ő ránk bízott. 

Akkor leszünk a föld sója, valamint a világ világossága, ha jótetteinkkel, áldozatos szeretetünkkel képviseljük az Atya jóságát.