Június 6. Húsvét 7. hete, csütörtök

Húsvét 7. hete, csütörtök – Jn 17.20-26

Mit teszünk azért, hogy megvalósuljon az az egység, amelyért Jézus az utolsó vacsorán imádkozott?

Időről időre, újra és újra mindenki az egység és összefogás szükségességét hangoztatja, ennek ellenére nehezen jön létre az egység még a Krisztusban hívők között is. Legfeljebb abban tudnak az emberek egy ideig egységesek lenni, ha Jézus ellen vagy az ő Egyháza ellen fognak össze, mint ahogy Pilátus és Heródes is látszólag jó barátok lettek Jézus elfogatása után. De a mélyben továbbra is ellentmondások feszülnek.

Jézus szerint az emberek között is lehetséges az a természetfölötti egység, amely az Atya és Fiú között fennáll. Ezért imádkozott: „Amint te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy legyenek ők is mibennünk”. Megismétli: „Hogy egyek legyenek, amint mi egyek vagyunk, én őbennük, te énbennem, hogy így ők is teljesen egyek legyenek”.

Ugyanakkor tudjuk, hogy az Atya és a Fiú között fennálló egység, vagyis a kölcsönös egymásban lét az emberek között nem valósulhat meg. Csak az Atya és a Fiú között lehetséges az „én tebenned, te énbennem” egysége. De olyan módon közöttünk is létrejöhet a természetfölötti egység, ahogy Jézus mondja, hogy „mibennünk eggyé legyenek”. Burkoltan utal arra is hogy ez a Szentlélek által lehetséges, „hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük legyen, és én is őbennük legyek.”

Ezt az egységet a hívő közösség korán megtapasztalta. Már János apostol azt kívánja azoknak, akiknek első levelét írja, hogy „legyetek közösségben velünk. Mi ugyanis az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal vagyunk közösségben.” (1Jn 1,3) Nyilvánvaló, hogy a magunk erejéből nem jöhet létre közöttünk olyan fokú egység és szeretet, amely az Atya és a Fiú között van: az egymásnak való teljes odaadás, egymás teljes elfogadása. Egyedül a Szentlélek, a szeretet Lelke tudja megvalósítani az emberek között az Atya és Fiú között fennálló „mi” közösséget. Ezért amikor Jézus az ilyen egységért imádkozott, akkor valójában a Szentlélek kiáradásáért imádkozott.

A Krisztusban hívők közösségének alapja az egy Megváltóba vetett hit, és az abból fakadó egymás iránti szeretet, amelynek egymásért áldozatot hozni tudó szeretetnek kell lennie. Egység csak ott van, ahol mindenki éli az Atya és a Fiú egymás iránti kölcsönös szeretetét, egymás elfogadását, és az egymásnak való odaadását. Ez az egység aztán ismertető jegye, bizonyítéka a világ előtt is annak, hogy ez az Egyház valóban Krisztus Egyháza.

Ahogyan Krisztus nélkül nem lehet béke a világon, ugyanúgy a Szentháromság nélkül sem jöhet létre egység. Ha igazi egységet akarunk, akkor nekünk is a Szentlelket kell kérni és befogadni, mert az egység csak az ő közreműködésével valósulhat meg.