Augusztus 2. Angyalos Boldogasszony – Porciunkula

Augusztus 2. A porciunkulai kis kápolna búcsúnapja Gal 4,3-7; Lk 1,26-33

Mindennapi feladataink teljesítése közben nem feledkezünk-e meg életünk legfőbb és végső céljáról?

Ma annak az Assisi mellett található, egykor düledező kis templomocskának a búcsúnapját ünnepeljük, amelyet Szent Ferenc megújított, mire tulajdonosai, a bencések, neki ajándékozták. Ennyit hajlandó volt Szent Ferenc elfogadni tulajdonául. (Porciuncula = „részecske”, 1569-1640 között hatalmas templom épült föléje.)

Felbecsülhetetlen értékű számunkra a kis kápolna, mert Szent Ferenc ebben a kápolnában

• rakta le a Kisebb Testvérek Rendjének alapjait,
• itt találták meg társaival együtt hivatásukat,
• innen indította el a klarissza nővéreket,
• itt fejezte be földi pályáját is, amely átmenet (tranzitus) volt az örök életbe.

A kápolna Szűz Mária hivatásának a kezdetére is emlékeztet, ennek megfelelően az oltár fölötti kép és a mai ünnep evangéliuma az angyali üdvözletről szól, de Mária földi pályafutásának végét is jelzi, mivel Szűz Mária mennybemenetelének tiszteletére volt szentelve, ezért a kápolnát Sancta Maria ab angelis assumpta = Angyalos Boldogasszony néven is emlegették.

Tehát ma együtt ünnepeljük:

• az „idők teljességének” kezdetét, a megtestesülést,
• Szent Ferencnek és követőinek életét,
• és a mi életünket is, hogy Isten gyermekei vagyunk: hogy közösségben vagyunk a Szentháromsággal, de egymással, a szentekkel és az angyalokkal is,
• ünnepeljük a bűn szolgaságát felváltó szabadságot,
• a Szentlélekkel való teljességet, amely mindnyájunkat az alázatos szolgálat lelkületével tölt el, amellyel vállaljuk annak a feladatnak a teljesítését, amelyet Isten öröktől fogva elhatározott,
• ünnepeljük a véget is: a Fiú megdicsőülését, és ezzel együtt Mária és minden ember megdicsőülését.

A porciunkulai kápolna búcsúja segítsen minket:

• hogy visszataláljunk a forráshoz,
• hogy életünk egységbe rendeződjék.

A hétköznapokban ugyanaz az élmény legyen életünk háttere, amit az ünnepekben megélünk, hogy ne darabjaiban és mozaikkockákban lássuk és éljük életünket, hanem a maga egészében, fogantatásunktól a megdicsőülésünkig.

Mindehhez kérjük és fogadjuk be a mai ünnepen Isten kegyelmét és nyerjük el a teljes búcsút, amelyet 1216-ban III. Honoriusz pápa szóban jóváhagyott, a későbbi pápák pedig megerősítettek és minden ferences templomra kiterjesztettek.

A teljes búcsú elnyerésének feltétele a szentmisén való áldozás, valamint egy Miatyánk, egy Hiszekegy és egy Dicsőség elimádkozása a pápa szándékára.

A teljes búcsú felajánlható önmagunkért vagy egy tisztítótűzben szenvedő lélekért.