Augusztus 2. Porciunkula ünnepe

Augusztus 2. A porciunkulai kis kápolna búcsúnapja  Gal 4,3-7; Lk 1,26-33

Mindennapi feladataink teljesítése közben nem feledkezünk-e meg életünk legfőbb és végső céljáról?

Ma annak az Assisi mellett található, egykor düledező kis templomocskának a búcsúnapját ünnepeljük, amelyet Szent Ferenc megújított, mire tulajdonosai, a bencések, neki ajándékozták. Ennyit hajlandó volt Szent Ferenc elfogadni tulajdonául. Porciuncula azt jelenti, hogy „részecske”. 1569-1640 között hatalmas templom épült föléje.

Felbecsülhetetlen értékű számunkra a kis kápolna, mert Szent Ferenc ebben a kápolnában rakta le a Kisebb Testvérek Rendjének alapjait. Továbbá itt találták meg társaival együtt hivatásukat. Valamint innen indította el a klarissza nővéreket; és itt fejezte be földi pályáját is, amely átmenet (tranzitus) volt az örök életbe.

A kápolna Szűz Mária hivatásának a kezdetére is emlékeztet. Ennek megfelelően az oltár fölötti kép és a mai ünnep evangéliuma az angyali üdvözletről szól. De Mária földi pályafutásának a végét is jelzi, mivel Szűz Mária mennybemenetelének tiszteletére volt szentelve. Ezért a kápolnát „Sancta Maria ab angelis assumpta”, vagyis „Angyalos Boldogasszony” néven is emlegették.

Tehát ma együtt ünnepeljük az „idők teljességének” kezdetét, a megtestesülést; Szent Ferencnek és követőinek életét, és a mi életünket is, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ünnepeljük továbbá azt, hogy közösségben vagyunk a Szentháromsággal, de egymással, a szentekkel és az angyalokkal is. Ünnepeljük a bűn szolgaságát felváltó szabadságot; a Szentlélekkel való teljességet, amely mindnyájunkat az alázatos szolgálat lelkületével tölt el.

Ünnepeljük az üdvtörténet végét is. A Fiú megdicsőülését, és ezzel együtt Mária és minden ember megdicsőülését.

A porciunkulai kápolna búcsúja segítsen minket, hogy életünk egységbe rendeződjék, és hogy visszataláljunk a forráshoz.

A hétköznapokban ugyanaz az élmény legyen életünk háttere, amit az ünnepekben megélünk, hogy ne darabjaiban és mozaikkockákban lássuk és éljük életünket, hanem a maga egészében, fogantatásunktól a megdicsőülésünkig.

Mindehhez kérjük és fogadjuk be a mai ünnepen Isten kegyelmét és nyerjük el a teljes búcsút, amelyet 1216-ban III. Honoriusz pápa szóban jóváhagyott, a későbbi pápák pedig megerősítettek és minden ferences templomra kiterjesztettek.

A teljes búcsú elnyerésének feltétele a szentmisén való áldozás, valamint egy Miatyánk, egy Hiszekegy és egy Dicsőség elimádkozása a pápa szándékára.

A teljes búcsú felajánlható önmagunkért vagy egy tisztítótűzben szenvedő lélekért.