Augusztus 27. Évközi 21. hét, csütörtök

Évközi 21. hét csütörtök – Mt 24,42-51

Mindig készen állunk-e a szolgálatra?

Úgy tűnhet, hogy az egész teremtett világ a kényszerek és lehetőségek állapotában él. Ezt megélhetjük úgy is, mint a szabadságunk korlátait (egy olyan „prést”, amelybe belekényszerülünk), de jobb, ha inkább olyan lehetőségnek fogjuk fel, amelyben okos döntéseinkkel eljuthatunk Isten gyermekeinek szabadságára.

Valójában ezen a világon minden a szeretetre van teremtve, azaz a szolgálatra. A szeretetből fakadó szolgálatban teljesedik ki az életünk. Jézus magáról is azt mondta, hogy nem azért jött, hogy őt szolgálják, hanem hogy ő maga vállalja a szolga szerepét (v.ö. Mk 10,45).

A készségen, a szolgálatra való állandó készenléten van a hangsúly. Ez nem lesben állást jelent, és egyáltalán nem azt jelenti, hogy nem fekszünk le aludni, hanem a helyzetünk és lehetőségeink felhasználását jelenti arra, hogy mindent a szeretetünk szolgálatába állítsunk.

Nem szabad elszalasztanunk az olyan alkalmakat, amikor az Úr azt várja tőlünk, hogy szolgáljunk!