Január 1. Szűz Mária, Isten Anyja (Újév)

Január 1. Szűz Máriának, Isten Anyjának ünnepe, és 1967 óta egyben a Béke Világnapja Szám 6,22-27; Lk 2,16-21

Miben lehet példaképünk Szűz Mária, Isten Anyja?

A mai ószövetségi olvasmányban háromszoros áldás szerepel. Áldottnak azt az embert nevezzük, aki Istent hordozza. Az áldást a három isteni Személytől azért kapjuk, hogy Istennek ne csak hordozói, hanem továbbadói is legyünk. Akit Isten megáld, az áldássá válhat azok számára, akik között él, ha ezt az áldást magában gondozza és tovább adja. Ott, ahol élünk, Isten rajtunk keresztül akar belépni a világba, és a mi közvetítésünkkel is meg akarja áldani azokat, akikkel együtt élünk.

Ne feledjük, hogy amikor karácsonykor és újévkor azt kérjük nemzeti imádságunkban, hogy „Isten, áldd meg a magyart!”, akkor azt vállaljuk, hogy a többi nép számára is áldássá leszünk. Ez akkor valósul meg, ha a teremtő Atyaisten gondviselő oltalmát, az emberarcú Fiúisten irgalmas, megbocsátó szeretetét, és az üdvösségre segítő Szentlelket közvetítjük kivétel nélkül mindenki számára.

A karácsony ünnepe nemcsak emlékezés Jézus születésére, hanem valóságos születés. Az Úr továbbra is születik minden megkeresztelt emberben. Jézus bennünk történő megszületése egy hosszú folyamat, amely tőlünk időt és türelmet igényel, míg életünk minden területét fokozatosan átjárja.

A mai evangélium újabb bepillantást enged Szűz Mária belső életébe. Lukács elbeszéli, hogy miután a pásztorok megtalálták a jelet, elmondták azt az üzenetet, amelyet a kis gyermekről kaptak. Mária mindezeket a dolgokat megőrizte és forgatta szívében. Lukács a mai evangéliumban egyértelműen fogalmaz, hogy Mária és József a nekik adott választ nem értették (vö. Lk 2,50). Máriával kapcsolatban pedig hasonló kifejezést használ, mint a pásztorok jelenete után, hogy anyja mindezeket a dolgokat „megőrizte” szívében (Lk 2,51).

Megőrizni azt jeleni, hogy befogadjuk Isten életét, és engedjük azt magunkban egyre jobban kibontakozni. Jézus bennünk való jelenléte nem egyetlen mozzanatos, hősies cselekvés és történés, hanem fokozatos kibontakozás, amely gondos törődést igényel, mint egy kis gyermek.

Ez a fokozatos fejlődés legyen töretlen bennünk, amikor azt kérjük August Betz szavaival, hogy: „Jézus! Ahogy Máriában éltél és benne testté lettél, úgy élj bennem is most, légy bennem is testté! Te gondolkozz bennem, Te imádkozz bennem, Te szeress bennem, Te szenvedj bennem, Te nézz a szememmel, Te beszélj a számmal, Te cselekedj kezemmel, Te működj általam…”

Amikor Isten áldotta békés, boldog újévet kívánunk egymásnak, akkor azt kívánjuk és mi is arra törekedjünk, hogy legyen jelen bennünk és köztünk egyre személyesebben az Isten, és működjünk együtt Vele! Amikor pedig valakinek azt mondjuk, hogy Isten éltesse, akkor azt óhajtjuk, hogy a Szentlélek tegye egyre élőbbé és személyesebbé a kapcsolatait az Atyával, a Fiúval és velünk is, már itt a földön és majd az örök életben!

BUÉK! Bízzuk újra életünket Krisztusra!