Január 1. Szűz Mária, Isten Anyja (Újév)

Január 1. Szűz Máriának, Isten Anyjának ünnepe, és 1967 óta egyben a Béke Világnapja. – Szám 6,22-27. Lk 2,16-21 Megfelelő volt-e a tegnapi hálaadásunk, és van-e már a 2019. évre (esetleg írásban is rögzített!) tervünk, amelyre Isten áldását kérjük?

Ha tegnap a lelki számvetésünk alapján adtunk hálát, akkor jó volt az évzárásunk. Az pedig már fél siker, ha „sikerült” tervet készítenünk az idei évre. Akkor lesz teljes a siker, ha a Szentlélekkel együttműködve az év folyamán először mindig azt tesszük, ami a legszükségesebb, és utána fontossági sorrendben azt, ami lehetséges.

Nem nagy baj, ha csak úgy írjuk le elhatározásainkat, mint ahogyan bevásárlás előtt készítjük a listánkat. A terjengős terveket nehezen tudjuk észben tartani és megvalósítani. Jó, ha vannak kiemelt célkitűzéseink, mint pl. a kapcsolataink ápolása, melyek közül legfontosabbak a három isteni Személlyel való kapcsolataink. Ezek személyesebbé tételének két legfontosabb „eszköze” és nélkülözhetetlen erőforrása a vasárnapi szentmise és a mindennapi imádság.

A szentmisékre sohase menjünk üres szívvel! Előre készüljünk fel, hogy mit ajánlunk fel, mit köszönünk meg, és milyen feladatainkhoz kérjük Isten áldását.

Minden szentmisén két gazdagon terített (igazi „lakodalmas”) asztal vár minket. Fontos, hogy ne csak az Eucharisztia asztaláról vegyük magunkhoz az Élet Kenyerét, az „úton járók eledelét” = Krisztus feltámadott Testét, hanem előtte az Ige asztaláról is mindig vegyük el és tegyük magunkévá az Istentől személyesen nekünk készített táplálékot („nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével is, mely Istentől való”!), aztán életünkben igyekezzünk megvalósítani azt, amit a szentírási részekben és a homíliában hallottunk!

Kövessük mindig Mária példáját, aki a mai evangélium szerint a pásztorok elbeszélése után „szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk.” Mi is ezt tegyük a szentmiséken elhangzó szavakkal!

A mai ószövetségi olvasmányban háromszoros áldás szerepel. „Áldottnak” azt nevezzük, aki Istent hordozza. Az áldást a három isteni Személytől azért kapjuk, hogy Isten áldásának hordozói leszünk. A teremtő Atyaisten gondviselő oltalmát, az ember-arcú Fiúisten irgalmas, megbocsátó szeretetét, és az üdvösségre segítő Szentlelket közvetítsük azok számára, akiket az Isten általunk akar megáldani! Mert (NB!) ott, ahol élünk, az Isten rajtunk keresztül akar (és tud) belépni a világba, és rajtunk keresztül áldja meg azokat, akikkel együtt élünk.

! NB! Amikor „Isten áldotta békés, boldog újévet kívánunk”, akkor arra kell törekednünk, hogy legyen jelen bennünk és köztünk személyesen az Isten, és működjünk együtt Vele! Amikor pedig valakinek azt mondjuk, hogy „Isten éltesse”, akkor azt óhajtjuk, hogy a Szentlélek tegye egyre élőbbé és személyesebbé a kapcsolatait az Atyával, a Fiúval és velünk is, már itt a földi és majd az örök életben!

Azt jelentse számunkra a BÚÉK, hogy Bízzuk Újra Életünket Krisztusra!