Május 20. Pünkösdvasárnap

Pünkösdvasárnap – ApCsel 2,1-11; 1Kor 12,3-7.12-13.;

Jn 20,19-23 – Miért van szükség a Szentlélekre, és melyek az Ő befogadásának a következményei és bizonyítékai?

A mai evangéliumban arról hallottunk, hogy a feltámadt Jézus már az első megjelenése alkalmával – Húsvétvasárnap – megadta a Szentlelket az apostoloknak. A szentleckéből megtudjuk, hogy azért volt erre szükségük az apostoloknak, mert „Senki sem mondhatja magától, hogy ‘Jézus az Úr!’, csak a Szentlélek által.”

A Szentlélek második nagy „kiáradása” az Ő pünkösdi eljövetele volt: az Egyház születésnapja. Ez nemcsak a mi legnagyobb ünnepünk, hanem az Isten ünnepe is. (A gyermekek születésnapja a szülők számára is ünnep.)

A mi ajándékunk az Isten számára mindenekelőtt az, hogy elfogadjuk a Szentlelket. Amíg földi létünket a mi megkérdezésünk nélkül kell elfogadnunk szüleink akaratából, addig a Szentlélekből való születéshez a mi akaratunk is szükséges. Amikor Jézust megkérdezték, hogy milyen cselekedet tetszik Istennek, Ő azt felelte:

„Istennek az tetszik, ha hisznek az ő küldöttjében”. Amikor Jézus arról beszélt, hogy az eljövendő Szentlélek majd tanúságot tesz a bűnről, azt nevezte bűnnek, hogy „nem hisznek bennem”.

A Szentlélek befogadásának bizonyítéka (és egyben következménye) az volt, hogy „közös nyelvet” hozott létre az apostolok és a hallgatók között. A Szentlélek hatására lehetővé vált az egység. Kialakult az összetartozás és a testvériség tudata a különböző fajú és nemzetiségű keresztények között. Létre jött a Krisztusban hívők közössége. A szentleckében erről ír Szent Pál.: „Egy Lélekben egy testté lettünk keresztségünk által”.

A Szentlélek befogadásának további bizonyítékai a Lélek gyümölcsei, amelyek megteremnek bennünk: a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.

Az Szentlélek igazi elfogadásának bizonyítéka: az együttműködési készség. A Szentlélek küldetést ad minden hívő embernek a közösségi életre és a Krisztus melletti tanúságtételre. A kettő egybe tartozik.

Azt is hangsúlyozza az apostol, hogy a híveket közösséggé formáló Lélek egyben különböző kegyelmi adományok (karizmák) forrása, amelyeket teljesen szabadon, saját tetszése szerint oszt szét. Ezek a különböző „személyes” ajándékok, amelyek mégsem vezetnek megosztottsághoz. Sőt! „A Lélek ajándékait mindenki azért kapja, hogy használjon vele.” Mindenki a maga helyén, sajátos körülményei között, természetes és természetfeletti adottságait felhasználva járulhat hozzá az Egyháznak, mint Krisztus Testének a növekedéséhez.

Ismerjük fel, köszönjük meg és fogadjuk el Isten nagy ajándékát, amely nem más, mint az Ő élete! Adjuk át magunkat neki, és engedjük, hogy egységbe gyűjtsön minket! Ez lehet egyben a mi legszebb születésnapi ajándékunk Istennek és egymásnak. Az Istennel és egymással való egységünknek a szolgálata a mi küldetésünk!