Papi lelkitükör

Lelkitükör papoknak

NYOMTATHATÓ VERZIÓ ITT

A Kléruskongregáció által 2011. március 9-én kiadott
„A pap, az isteni irgalmasság szolgája: segédlet gyóntatók és lelkivezetők számára”
című doku­mentumból.

A nem hivatalos fordítás alapja: http://www.clerus.org/clerus/dati/2011-08/08-13/sussidio_per_confessori_it.pdf

 

  1. „Értük szentelem magam, hogy ők is meg legyenek szentelve az igaz­ságban” (Jn 17,19). Komoly célként tűzöm-e ki magam elé az életszentséget a papságomban? Meg vagyok-e győződve arról, hogy a papságom termékenysége Istentől származik, és hogy a Szentlélek kegyelméből egyre inkább Krisztushoz kellene hasonul­nom, és életemet adni a világ üdvösségéért? 
  2. „Ez az én testem” (Mt 26,26). Benső életemnek a szentmise bemuta­tása-e a középpontja? Felkészülök-e rá jól, összeszedetten végzem-e, és utána hálát adok-e? Benne dicsérem-e az Istent, há­lát adok-e neki, kérem-e a jóindulatát, a bűneimnek és a többi ember bű­neinek a megbocsátását? 
  3. „Emészt engem a buzgóság házadért” (Jn 2, 17). Szabályosan, he­lyes szándékkal, hiva­talosan jóváhagyott liturgikus könyvből, a rub­rikák szerint végzem-e a szentmisét? Ügyelek-e az átváltozta­tott színekre a tabernáku­lumban, megújítom-e őket időben? A li­turgikus edényeket rendben tartom-e? Hordom-e méltósággal az egyház által előírt papi öltözéket, tudván, hogy in persona Christi Capitis cselekszem? 
  4. „Maradjatok meg szeretetemben” (Jn 15,9). Örömmel tölt-e el, ha csendes imádásban és elmélkedésben elidőzhetek a szentségi Jé­zus előtt? A napi szentséglátogatást hűségesen megtartom-e? Tényleg a tabernáku­lum­ban van-e a kincsem? 
  5. „Magyarázd meg nekünk a példabeszédet?” (Mt 13,36). Figyelem­mel végzem-e a napi elmélkedésemet? Szétszórtságom ellenére, mely Isten­től elválaszt, keresem-e az Úr fényét, akit szolgálok? Ki­tartok-e a szentírási elmélke­dé­sem­ben? Szokásos imádságaimat figyelemmel végzem-e? 
  6. „Szüntelenül kell imádkozni és nem szabad belefáradni” (Lk 18,1). Méltón, imádságosan, összeszedetten elvégzem-e az előírt zso­lozsmát? Hűséges vagyok-e ehhez az ígéretemhez, szol­gálatomnak ehhez lényegi aspektusá­hoz, az egész egyház nevében imádkozva? 
  7. „Jöjj, kövess engem” (Mt 19,21). Valóban a mi urunk Jézus Krisz­tus-e az én életem szerelme? Örömmel megtartom-e Istennek ígért szeretetemet a papi nőtlenségben? Elidőztem-e tudatosan tisztá­talan gondolatoknál, vágyaknál, képeknél vagy cselekede­teknél, illetve ilyen beszédbe elegyedtem-e? Belementem-e olyan helyzetbe, melyben benne volt a tisztaság elleni bűn közvetlen le­hetősége? Vigyáztam-e a tekintetemre? Okosan viselkedtem-e a különböző személyek­kel való kapcsolataimban? Az életem arról tanús­kodik-e a hívek számára, hogy lehetséges gyümölcsözően és örömmel élni tiszta­ságban? 
  8. „Ki vagy te?” (Jn 1,20). Szokásos viselkedésemnek részét képezi-e a gyengeség, a fáradtság, a fásultság? Beszélgetéseimben megje­lennek-e azok az emberi és természetfeletti értékek, amik­nek egy papot jellemezniük kellene? Figyelek-e arra, hogy az életemnek ne legyenek részei felületes és sikamlós beszédek? Cselekedeteim megfelelnek-e papi állapo­tomnak? 
  9. „Az emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét” (Mt 8,20). Szeretem-e a keresztény szegénységet? A szívem Istennél van-e, s belsőleg elszakadtam-e a világtól? Isten szolgálata miatt kész va­gyok-e lemondani a hétköznapi kényelemről, a saját elképzelése­imről, legitim érzéseimről? Vannak-e fölösleges dolgaim, vásárol­tam-e szükségtelenül, hagyom-e magam befolyásolni a fogyasztói társadalomtól? Megteszek-e mindent azért, hogy a pihenésem és a vakációm is Isten jelen­­lé­té­ben teljék, tudván, hogy akkor is, ott is pap vagyok? 
  10. „Elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a ki­csinyeknek” (Mt 11,25). Vannak-e olyan bűneim, amelyek a gőg­gel függenek össze: benső nehézségek, túlérzékenység, sértődé­kenység, késedelmes megbocsátás, elcsüggedés, stb.? Ké­rem-e Is­tentől az alázat erényét? 
  11. „Amelyből azonnal vér és víz jött ki” (Jn 19,34). Meg vagyok-e győ­ződve arról, hogy amikor „Krisztus személyében cselekszem”, ak­kor Krisztus testében, az egyházban cselekszem? Ki tudom-e mon­dani azt, hogy szeretem az egyházat, és örömmel szolgálom növe­kedését, ügyeit, minden egyes tagját, az egész emberiséget? 
  12. „Te Péter vagy” (Mt 16,18). Nihil sine Episcopo – semmit a püspök nélkül – mondta Antiochiai Szent Ignác: vajon ez adja-e az én papi szolgálatom alapját is? Engedelmesen fogadtam-e ordinári­u­som parancsait, tanácsait, figyelmeztetéseit? Imádkozom-e külön is a pápáért, egy­ség­­ben tanításával és szándékaival? 
  13. „Szeressétek egymást” (Jn 13,34). A paptestvéreimmel való kapcso­latban mennyire őriztem meg a szeretetet, vagy éppen el­lenkezőleg, önzésből, apátiából vagy fe­lületes­ségből nem foglal­koztam velük? Kritizáltam-e őket? Melléjük álltam-e betegségük­ben vagy lelki fájdalmaik idején? Élem-e a testvériséget, hogy senki ne legyen magányos? Krisztus szeretetével és türelmével tárgyalok-e paptestvéreimmel és a hívekkel? 
  14. „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6). Ismerem-e alapo­san az egyház tanítását? Azonosulok-e vele, és hűségesen adom-e tovább? Tudatában vagyok-e annak, hogy akár az ünne­pélyes, akár a rendes tanítóhi­va­tal­tól való eltérés súlyos vissza­élést jelent, és a lelkek kárára van? 
  15. „Menj, és többé már ne vétkezzél” (Jn 8,11). Isten igéjének hirde­tése a szentségekhez vezeti a híveket. Azzal a rendszerességgel gyónok-e, amelyet életállapotom és a szent dolgok, amikkel foglal­kozom, megkövetel­nek? Szívesen gyóntatok-e? Rendelkezésre állok-e lelkivezetésre?Felkészülök-e rendesen a prédikációkra és a hittanórákra? Lélekkel és Isten iránti szeretettel prédikálok-e?
  16. „Magához hívta  óakiket ő akart, és azok odamentek hozzá” (Mk 3,13). Figyelek-e a bimbózó papi és szerzetesi hivatásokra? Hang­súlyozom-e eléggé a híveknek az életszentségre szóló egyetemes meghívásukat? Imádkozom-e a hívekkel papi és szerzetesi hivatá­so­kért és szent papokért? 
  17. „Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon” (Mt 20,28). Kerestem-e a hétköznapokban, hogy magamról megfeledkezve szolgáljak az evangélium szerint? Isten szeretete meg­nyilvánul-e abban, amit létrehozok? Felisme­rem-e a keresztjeimben Jézus Krisztus jelenlétét, és a szeretet győ­zelmét? A hiva­talomhoz kapcsolódó hatalom gyakorlását úgy te­kintem-e, mint szolgálatot? 
  18. „Szomjazom” (Jn 19,28). Imádkoztam-e és hoztam-e áldozatot a lel­kekért, akiket Isten rám bízott? Eleget teszek-e lelkipásztori fel­adataimnak? Imádkozom-e az elhunyt hívek lelki üdvéért? 
  19. „Íme a te fiad! Íme a te anyád!” (Jn 19,26-27). Reménységgel fordu­lok-e Máriához, a papok édesanyjához, hogy szent Fiát job­ban tudjam szeretni és megszerettetni? Ápolom-e a máriás lelkü­letet? Elimádkozom-e minden nap a rózsafüzért? Kérem-e az ő anyai közbenjárását a gonosz elleni küzde­lem­ben, a rossz vágyak és a világ kísértései közepette? 
  20. „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!” (Lk 23,46). Készséges vagyok-e a haldoklók ellátásában? A végidőkről szóló egyházi tanítás mennyire van jelen személyes elmélkedéseimben, hitoktatásom­ban, prédikációim­ban? Kérem-e a végsőkig való hűség kegyelmét, és biztatom-e a híveket, hogy ugyanezt tegyék? Imádkozom-e gyakran és áhítat­tal az elhunytakért?